Azonnali feladat lenne a gyereknyomor
csökkentése, a hosszabb távú célok érdekében pedig mindenekelőtt az
iskolába és a tudományba kellene beruházni - mondja Ferge Zsuzsa. A
szociológus szerint a mai magyar társadalom legnagyobb vesztese az alul
élő 1,5-2 millió ember, akiknek talán a negyede cigány; ők azok, akiket a
segély-munkanélküliség-közmunka hármasával sújtottak.
- A
tavalyi év a kormányzati kommunikáció szerint az elrugaszkodásé volt, az
idei pedig a felemelkedésé lesz. Ön érzi bármelyiket?
- Három éve hallunk a rohamos fejlődésről. Ha ragaszkodunk az eredeti ígéretekhez, akkor már szárnyalnunk kellene. De tudjuk, hogy erről szó sincs. Azok a feltételek, amelyek a növekedést beindítanák, nincsenek meg. A beruházásoknak egy-egy évben a nemzeti össztermék 25 százalékát kellene kitenniük, ehhez képest mélyponton 17 százalék alatt vannak. Papíron léteznek munkahelyteremtő támogatások, ösztönzések a kisvállalkozások számára, de ezeket mindjárt ellentételezi is mondjuk a minimálbér egyébként szükséges, de most rosszkor történő emelése. Az egyik oldalon hiába csökkentenek valamilyen járulékot, ha a másik oldalon nem tudják kifizetni a munkáltatók a megemelt minimálbért.
- Három éve hallunk a rohamos fejlődésről. Ha ragaszkodunk az eredeti ígéretekhez, akkor már szárnyalnunk kellene. De tudjuk, hogy erről szó sincs. Azok a feltételek, amelyek a növekedést beindítanák, nincsenek meg. A beruházásoknak egy-egy évben a nemzeti össztermék 25 százalékát kellene kitenniük, ehhez képest mélyponton 17 százalék alatt vannak. Papíron léteznek munkahelyteremtő támogatások, ösztönzések a kisvállalkozások számára, de ezeket mindjárt ellentételezi is mondjuk a minimálbér egyébként szükséges, de most rosszkor történő emelése. Az egyik oldalon hiába csökkentenek valamilyen járulékot, ha a másik oldalon nem tudják kifizetni a munkáltatók a megemelt minimálbért.
- Mi lenne a helyes irány?
- Nem tudom. Talán helyes lenne a külföldi tőke vonzása a beruházások érdekében, és még inkább a belföldi vállalkozások valódi ösztönzése. A "szociális gazdaságot" rövid távon érdemes lenne komolyabban venni. Azonnali feladat lenne a gyereknyomor csökkentése, a hosszabb távú célok érdekében pedig mindenekelőtt az iskolába és a tudományba kellene beruházni. Az emberek hangulata sem mellékes. A most látható nagy pesszimizmus és a bizalom-fogyatkozás rossz hajtóerők. Ezt a szavak és tettek közötti ellentmondás is okozza. Miközben megmaradt mondjuk az egymillió munkahely ígérete, ezzel is szembemennek intézkedések, egyesek szerint még az új Munka törvénykönyve is.
- A felmérések szerint valóban magas a kormánnyal elégedetlenek száma, de továbbra is a Fidesz a legnépszerűbb párt és az emberek nagyobbik része a jelek szerint mindent elhisz Orbánéknak. Mivel magyarázható ez?
- Nem vagyok sem pszichológus, sem szociálpszichológus, tehát nincs igazi magyarázatom. De sok mindent végig lehet gondolni. Az egyik tény, hogy nincs még vonzó alternatíva. A különböző propagandák és agymosások olyan mértékig tették feketévé mindazt, aminek a legcsekélyebb köze lehet a baloldali, ellenzéki, liberális gondolkodáshoz, hogy az emberek riadtan elfordulnak. A másik nyilván Orbán Viktor karizmája. A harmadik, hogy nagyon sok embernek van relatív biztonságos állása azért, mert kötött valamilyen kompromisszumot. És ők, ugyanúgy, mint a Kádár-korszakban, lojálisak maradnak a kenyéradóhoz és nem foglalkoznak a politikájával. Ez az önmeggyőzéses álhit az egész államszocializmusban sokakat elkísért. Szerintem erről lehet szó most is.
- Kevesebb a valódi megélhetést kínáló munkahely, csökkentették a munkanélküli ellátást, nő az infláció. A saját zsebüknek sem hisznek az emberek?
- Nem tudjuk, hogy azok közül, akik hűek maradnak a vezérhez, kiket érintenek rosszul a változások, mert ugye nem mindenki vesztes. Továbbra is nagyon sok előnyt élvez a legfelső réteg, jó 10 százalék. A köztes 40-50 százalékra inkább a hely megtartása jellemző, mint nagyobb nyereség vagy veszteség. Az ő nagy részük lehet Fidesz-hívő, bár erre semmiféle bizonyítékom nincs. A hűséget a jobbosok számára könnyíti a szélsőjobb és a jobboldal közeledése. Orbán óriási engedményeket tesz annak érdekében, hogy a szélsőjobb szája íze szerint cselekedjen, és hagyja, hogy ennek megfelelően beszéljenek saját emberei is. Látjuk, hogy a Fidesz minden náci beszéd mögött összezár, sőt, minden olyan beszéd mögött is, ami az igazat mondaná el a társadalomról.
- Mondja el Ön az igazat a társadalomról...
- Nem tudok többet, mint azok, akikkel együtt élek ebben az országban. Kevés adatunk van, mert adatfelvételekre is alig van pénz. Sok mindent csak becsülni tudok abból, amit vidéken járva tapasztalok, illetve most már inkább a kollégáim látnak.
- Ők mit tapasztalnak?
- Magyarország követi a világtrendet abban, hogy a legfelső 1-2 százalék elszáll. Az alul élő 1,5-2 millió ember, akiknek talán a negyede cigány, tehát azok, akiket a segély-munkanélküliség-közmunka hármasával sújtottak, a legnagyobb vesztesek. A közmunkáért már a minimálbér sem jár, a családi pótlék és a segélyek három év alatt 20 százalékot vesztettek vásárlóértékükből. A segélyt, támogatást egy kisebb szabálysértés miatt is elveszik, és a kormány a jóléti államot a büntető állammal helyettesítő utat követi. Csak egy példa a csavargó gyerekeké. Az iskolából hiányzó gyerekek miatt megvonják a családi pótlékot. Értem én, hogy van jog és kötelezettség, csak nagyon meg kellene nézni, hogy ki a valódi felelős. Az állam azt gondolja, hogy kizárólag a szülő és őt bünteti a gyerek mulasztásáért. De azt nem nézik, hogy miért nem megy iskolába a gyerek? A pedagógusnak, az oktatási rendszernek semmilyen felelőssége nincs? Eközben szigorodnak a feltételei annak, hogy ki kaphat közmunkát. Aki erre szorul, annak benézhetnek például a lakásába. A közmunkára ma több pénz megy el, mint tavaly. Orbán Viktor azt mondta, hogy idén már 300 ezer embert vonnak be.
- Ez még akár dicséretes is lehetne, de tudjuk, egyikük sem dolgozik így egész évben...
- Általában csak néhány hónapig foglalkoztatják őket. Nem napi nyolc órában, a hat óra is gyakori. A havi 40 ezer forintot heti bontásban, 10 ezrenként kapják meg úgy, hogy még ebből a pénzből is levonják a tartozásokat. Így végül gyakran 2-3 ezer forintot kapnak kézhez.
- Csupa elhibázottnak tűnő lépésről beszélünk. Tudatosan hoz ilyen döntéseket a kormány, vagy egyszerűen nem értenek hozzá?
- Vagy nem tudják, mit tesznek a jelennel és jövővel, vagy inkább arról van szó, hogy nagyon tudatosan a közép- illetve a legfelső osztályokat erősítik. Ezt Bogár László közgazdásztól is tudhatjuk. Azt mondta, hogy le kell mondanunk 3 millió emberről annak érdekében, hogy a többiek célba érjenek, és ezt Orbán Viktor tudja, de nem mondhatja ki. Bogár ezzel tulajdonképpen államtitkot fecsegett ki. De ebből a 3 millióból egymillió gyerek. És azt nagyon nem gondolták végig, hogy ha ma ezek a gyerekek úgy nőnek fel, úgy táplálkoznak és tanulnak, ahogy most, akkor 30 év múlva nagyon sokba fognak kerülni. Dolgozni aligha fognak tudni. A szegénységgel járó betegségek és a nyomort követő bűnözés és erőszak sosem álltak meg a nyomornegyedek határán. Ki fogja a számlát fizetni?
- A korábban említett 1,5-2 millió embernél nyilván nem egyenlő a szegénység mértéke. Meddig terjed ez a kategória?
- Ha nem csak a mélyszegénység érdekel, akkor nem is 2, hanem 4 millió emberről beszélhetünk. A KSH számításai alapján ennyien élnek az úgynevezett létminimum alatt. A 4 millió számtalan élethelyzetet takar. Onnantól, hogy a családnak szinte semmi pénze nincs, éheznek és fáznak, egészen odáig, hogy egy négytagú családnak 200 ezer forintja is megvan. Hogy ez elég-e? Meg tudják fizetni a spórolós étkezést, jó esetben a gyógyszert. Ha nincs különösebb probléma és nagyon takarékoskodnak a villannyal, gázzal, akkor a rezsit is. A közlekedéssel már baj van, és ha a gyereknek kell egy új cipő vagy egyszer kimarad egy számla, akkor felborul a háztartás költségvetése. Ha lakásadósság is van, akkor eleve ott a lyuk. A szinte pénz nélkül élők sorsáról pedig érdemes Ritók Nóra blogjait olvasni, aki a végekről tudósít. Valahol ott tartunk, ahol Móra Ferenc a hét krajcárjával. Eközben semmi nem akadályozza meg azt, hogy új kiváltságok keletkezzenek; például a közalkalmazottak nem kaphatnak egyszerre nyugdíjat és fizetést, a legmagasabb rangú (politikus)közszolgák azonban igen. Természetesen rengeteg kiváltsága volt az elitnek az államszocializmusban is. De legalább titkolták. Most már nyíltan, sőt büszkén folyik a civilizációs normák megszegése.
- Amikor interjút kértünk Öntől, azt kérte, mondjuk már meg, kit érdekel egy 82 éves ember véleménye. Miért kérdés ez?
- Mindig sokan voltak, akik úgy gondolkoznak, mint én. Ha együtt élünk ebben az országban, akkor fontosak a közügyek, hallgassuk hát meg, mit mond az az ember, akinek az a dolga, hogy ezt kutassa. Befolyásolni nagyon-nagyon ritkán tudtam bármit, most meg ez már számomra lehetetlen. Talán a fiataloknak jobban sikerülhet, akik új módszerekkel hallatják a hangjukat. Igaz, voltak és vannak társadalmak, ahol fontosnak vélik az idősek részvételét a közügyekben. Ott nem kivénhedt nyuggerek, hanem szenior polgárok, és sokan fontosnak tartják egy hosszú élet feldolgozott tapasztalatának figyelembe vételét. Most az a politikai akarat, hogy felejtsük el, vagy írjuk át a múltat. Mintha visszatért volna a "múltat végképp eltörölni" kommunista hevülete. A főváros például a saját történelmi emlékeit is pusztítja az utcanevektől a terekig, és megszüntetik a műemlékvédelmet. A múltnak így is csak morzsái voltak, de az ország tudta és védte őket. Most ez a védelem is megszűnt.
- Ha valami csoda folytán Orbán Viktor lemondana az egyik focimeccsről, és leülne Önnel teázni, mit mondana neki?
- Ez a helyzet szinte elképzelhetetlen, de ha mégis találkoznánk, szinte biztos, hogy nem igazán értenénk meg egymást. Azért nem, mert nagyon különböző síkokon gondolkodunk. Én alapvetően a felvilágosodás tanítványa vagyok, de közben a szellemi, a "szép", a művészet is nélkülözhetetlen számomra. A racionalitás hiánya olyan kérdéseknél, amelyek racionálisan végiggondolhatók, innen nézve elfogadhatatlan. És ráadásul statisztikus vagyok, tehát a számok, ha rosszak is, nekem elengedhetetlen kiindulások. Orbán Viktor egy teljesen más világban él, az okok és a hosszabb távú következmények végiggondolása nem az ő asztala, a tényekhez és számokhoz nincs igazán köze. Ideáljai vannak, álmai, és azt hiszi, hogy azokat egyedül és erőből is meg lehet valósítani a társadalom egészében. Szerintem a valóságot nagyon alázatosan kell megérteni, hogy aztán egy kicsit bele tudjunk nyúlni. Az, hogy Orbán szereti a focit, nagyon derék dolog. De hogy ilyen mértékben pusztul minden más, ami a nemzeti kultúrához tartozott, a világhoz való másfajta viszonyom miatt nekem halálosan kétségbeejtő.
- Nem tudom. Talán helyes lenne a külföldi tőke vonzása a beruházások érdekében, és még inkább a belföldi vállalkozások valódi ösztönzése. A "szociális gazdaságot" rövid távon érdemes lenne komolyabban venni. Azonnali feladat lenne a gyereknyomor csökkentése, a hosszabb távú célok érdekében pedig mindenekelőtt az iskolába és a tudományba kellene beruházni. Az emberek hangulata sem mellékes. A most látható nagy pesszimizmus és a bizalom-fogyatkozás rossz hajtóerők. Ezt a szavak és tettek közötti ellentmondás is okozza. Miközben megmaradt mondjuk az egymillió munkahely ígérete, ezzel is szembemennek intézkedések, egyesek szerint még az új Munka törvénykönyve is.
- A felmérések szerint valóban magas a kormánnyal elégedetlenek száma, de továbbra is a Fidesz a legnépszerűbb párt és az emberek nagyobbik része a jelek szerint mindent elhisz Orbánéknak. Mivel magyarázható ez?
- Nem vagyok sem pszichológus, sem szociálpszichológus, tehát nincs igazi magyarázatom. De sok mindent végig lehet gondolni. Az egyik tény, hogy nincs még vonzó alternatíva. A különböző propagandák és agymosások olyan mértékig tették feketévé mindazt, aminek a legcsekélyebb köze lehet a baloldali, ellenzéki, liberális gondolkodáshoz, hogy az emberek riadtan elfordulnak. A másik nyilván Orbán Viktor karizmája. A harmadik, hogy nagyon sok embernek van relatív biztonságos állása azért, mert kötött valamilyen kompromisszumot. És ők, ugyanúgy, mint a Kádár-korszakban, lojálisak maradnak a kenyéradóhoz és nem foglalkoznak a politikájával. Ez az önmeggyőzéses álhit az egész államszocializmusban sokakat elkísért. Szerintem erről lehet szó most is.
- Kevesebb a valódi megélhetést kínáló munkahely, csökkentették a munkanélküli ellátást, nő az infláció. A saját zsebüknek sem hisznek az emberek?
- Nem tudjuk, hogy azok közül, akik hűek maradnak a vezérhez, kiket érintenek rosszul a változások, mert ugye nem mindenki vesztes. Továbbra is nagyon sok előnyt élvez a legfelső réteg, jó 10 százalék. A köztes 40-50 százalékra inkább a hely megtartása jellemző, mint nagyobb nyereség vagy veszteség. Az ő nagy részük lehet Fidesz-hívő, bár erre semmiféle bizonyítékom nincs. A hűséget a jobbosok számára könnyíti a szélsőjobb és a jobboldal közeledése. Orbán óriási engedményeket tesz annak érdekében, hogy a szélsőjobb szája íze szerint cselekedjen, és hagyja, hogy ennek megfelelően beszéljenek saját emberei is. Látjuk, hogy a Fidesz minden náci beszéd mögött összezár, sőt, minden olyan beszéd mögött is, ami az igazat mondaná el a társadalomról.
- Mondja el Ön az igazat a társadalomról...
- Nem tudok többet, mint azok, akikkel együtt élek ebben az országban. Kevés adatunk van, mert adatfelvételekre is alig van pénz. Sok mindent csak becsülni tudok abból, amit vidéken járva tapasztalok, illetve most már inkább a kollégáim látnak.
- Ők mit tapasztalnak?
- Magyarország követi a világtrendet abban, hogy a legfelső 1-2 százalék elszáll. Az alul élő 1,5-2 millió ember, akiknek talán a negyede cigány, tehát azok, akiket a segély-munkanélküliség-közmunka hármasával sújtottak, a legnagyobb vesztesek. A közmunkáért már a minimálbér sem jár, a családi pótlék és a segélyek három év alatt 20 százalékot vesztettek vásárlóértékükből. A segélyt, támogatást egy kisebb szabálysértés miatt is elveszik, és a kormány a jóléti államot a büntető állammal helyettesítő utat követi. Csak egy példa a csavargó gyerekeké. Az iskolából hiányzó gyerekek miatt megvonják a családi pótlékot. Értem én, hogy van jog és kötelezettség, csak nagyon meg kellene nézni, hogy ki a valódi felelős. Az állam azt gondolja, hogy kizárólag a szülő és őt bünteti a gyerek mulasztásáért. De azt nem nézik, hogy miért nem megy iskolába a gyerek? A pedagógusnak, az oktatási rendszernek semmilyen felelőssége nincs? Eközben szigorodnak a feltételei annak, hogy ki kaphat közmunkát. Aki erre szorul, annak benézhetnek például a lakásába. A közmunkára ma több pénz megy el, mint tavaly. Orbán Viktor azt mondta, hogy idén már 300 ezer embert vonnak be.
- Ez még akár dicséretes is lehetne, de tudjuk, egyikük sem dolgozik így egész évben...
- Általában csak néhány hónapig foglalkoztatják őket. Nem napi nyolc órában, a hat óra is gyakori. A havi 40 ezer forintot heti bontásban, 10 ezrenként kapják meg úgy, hogy még ebből a pénzből is levonják a tartozásokat. Így végül gyakran 2-3 ezer forintot kapnak kézhez.
- Csupa elhibázottnak tűnő lépésről beszélünk. Tudatosan hoz ilyen döntéseket a kormány, vagy egyszerűen nem értenek hozzá?
- Vagy nem tudják, mit tesznek a jelennel és jövővel, vagy inkább arról van szó, hogy nagyon tudatosan a közép- illetve a legfelső osztályokat erősítik. Ezt Bogár László közgazdásztól is tudhatjuk. Azt mondta, hogy le kell mondanunk 3 millió emberről annak érdekében, hogy a többiek célba érjenek, és ezt Orbán Viktor tudja, de nem mondhatja ki. Bogár ezzel tulajdonképpen államtitkot fecsegett ki. De ebből a 3 millióból egymillió gyerek. És azt nagyon nem gondolták végig, hogy ha ma ezek a gyerekek úgy nőnek fel, úgy táplálkoznak és tanulnak, ahogy most, akkor 30 év múlva nagyon sokba fognak kerülni. Dolgozni aligha fognak tudni. A szegénységgel járó betegségek és a nyomort követő bűnözés és erőszak sosem álltak meg a nyomornegyedek határán. Ki fogja a számlát fizetni?
- A korábban említett 1,5-2 millió embernél nyilván nem egyenlő a szegénység mértéke. Meddig terjed ez a kategória?
- Ha nem csak a mélyszegénység érdekel, akkor nem is 2, hanem 4 millió emberről beszélhetünk. A KSH számításai alapján ennyien élnek az úgynevezett létminimum alatt. A 4 millió számtalan élethelyzetet takar. Onnantól, hogy a családnak szinte semmi pénze nincs, éheznek és fáznak, egészen odáig, hogy egy négytagú családnak 200 ezer forintja is megvan. Hogy ez elég-e? Meg tudják fizetni a spórolós étkezést, jó esetben a gyógyszert. Ha nincs különösebb probléma és nagyon takarékoskodnak a villannyal, gázzal, akkor a rezsit is. A közlekedéssel már baj van, és ha a gyereknek kell egy új cipő vagy egyszer kimarad egy számla, akkor felborul a háztartás költségvetése. Ha lakásadósság is van, akkor eleve ott a lyuk. A szinte pénz nélkül élők sorsáról pedig érdemes Ritók Nóra blogjait olvasni, aki a végekről tudósít. Valahol ott tartunk, ahol Móra Ferenc a hét krajcárjával. Eközben semmi nem akadályozza meg azt, hogy új kiváltságok keletkezzenek; például a közalkalmazottak nem kaphatnak egyszerre nyugdíjat és fizetést, a legmagasabb rangú (politikus)közszolgák azonban igen. Természetesen rengeteg kiváltsága volt az elitnek az államszocializmusban is. De legalább titkolták. Most már nyíltan, sőt büszkén folyik a civilizációs normák megszegése.
- Amikor interjút kértünk Öntől, azt kérte, mondjuk már meg, kit érdekel egy 82 éves ember véleménye. Miért kérdés ez?
- Mindig sokan voltak, akik úgy gondolkoznak, mint én. Ha együtt élünk ebben az országban, akkor fontosak a közügyek, hallgassuk hát meg, mit mond az az ember, akinek az a dolga, hogy ezt kutassa. Befolyásolni nagyon-nagyon ritkán tudtam bármit, most meg ez már számomra lehetetlen. Talán a fiataloknak jobban sikerülhet, akik új módszerekkel hallatják a hangjukat. Igaz, voltak és vannak társadalmak, ahol fontosnak vélik az idősek részvételét a közügyekben. Ott nem kivénhedt nyuggerek, hanem szenior polgárok, és sokan fontosnak tartják egy hosszú élet feldolgozott tapasztalatának figyelembe vételét. Most az a politikai akarat, hogy felejtsük el, vagy írjuk át a múltat. Mintha visszatért volna a "múltat végképp eltörölni" kommunista hevülete. A főváros például a saját történelmi emlékeit is pusztítja az utcanevektől a terekig, és megszüntetik a műemlékvédelmet. A múltnak így is csak morzsái voltak, de az ország tudta és védte őket. Most ez a védelem is megszűnt.
- Ha valami csoda folytán Orbán Viktor lemondana az egyik focimeccsről, és leülne Önnel teázni, mit mondana neki?
- Ez a helyzet szinte elképzelhetetlen, de ha mégis találkoznánk, szinte biztos, hogy nem igazán értenénk meg egymást. Azért nem, mert nagyon különböző síkokon gondolkodunk. Én alapvetően a felvilágosodás tanítványa vagyok, de közben a szellemi, a "szép", a művészet is nélkülözhetetlen számomra. A racionalitás hiánya olyan kérdéseknél, amelyek racionálisan végiggondolhatók, innen nézve elfogadhatatlan. És ráadásul statisztikus vagyok, tehát a számok, ha rosszak is, nekem elengedhetetlen kiindulások. Orbán Viktor egy teljesen más világban él, az okok és a hosszabb távú következmények végiggondolása nem az ő asztala, a tényekhez és számokhoz nincs igazán köze. Ideáljai vannak, álmai, és azt hiszi, hogy azokat egyedül és erőből is meg lehet valósítani a társadalom egészében. Szerintem a valóságot nagyon alázatosan kell megérteni, hogy aztán egy kicsit bele tudjunk nyúlni. Az, hogy Orbán szereti a focit, nagyon derék dolog. De hogy ilyen mértékben pusztul minden más, ami a nemzeti kultúrához tartozott, a világhoz való másfajta viszonyom miatt nekem halálosan kétségbeejtő.
Eltűnik a szabadság
Jól
hangzik, de a valóság más - állítja Ferge Zsuzsa arról, hogy egyre
többen kapják Erzsébet kártyán a különféle szociális juttatásokat,
egyelőre főleg a segélyeket, de lebegtetnek mást is, például a családi
pótlékot. Ezt a kormány azzal magyarázza, hogy az érintettek így
helyesen költhetik el a pénzt arra, amire azt az adófizetők szánták. Az
Erzsébet kártyán az állam, illetve a kibocsájtó cég tisztes nyereséghez
jut. Ez viszont az emberek pénzét csökkenti, szabadságukat pedig még
jobban.
Azokon a kistelepüléseken, ahol nincs beváltó bolt, az uzsorás 60 százalékért felvásárolja a kártyát. De azok sem járnak jobban, akik beválthatják, mert a kisbolt az árakat megemelheti, az utalvány felhasználása meg korlátozott. Két kiflit ugye nem lehet venni belőle. Az utalványból ugyanis - legyen 500 vagy 1000 forintos - szigorúan tilos pénzt visszaadni. Mi ez, ha nem a szabadság megalázó korlátozása?
Fordított irány
Másfél-kétmillióan is lehetnek ma Magyarországon azok, akik keresnek, de ebből nem, vagy alig tudnak megélni. Annak a pedagógusnak, aki 150 ezer forintot visz haza, és egyedül nevel egy gyereket, a nyomora garantált. De más, akár magasan képzett és sokat dolgozó emberek is hasonló problémákkal küzdenek; egyre kevesebb megrendelést kapnak, fizetetlen számlák halmozódnak az asztalukon, és már egymástól is nehezebb kölcsönkérni - mondja Ferge Zsuzsa.
Ezeknek az embereknek nem sok olyasmijük van, amit zaciba lehet vinni. A fizetések ugyan eddig sem voltak magasabbak, de az árak mostanában nagyon furcsán nőnek, a reálbérek - főleg az alacsonyabb keresetűeknél - többnyire csökkennek. Közhely a világ sok országában, hogy ha a jövőbe akarok beruházni, akkor a gyerekre, az iskolára, az egészségre és a közlekedésre kell pénzt költeni. Itthon most éppen fordított irányba kezdünk haladni. A sors ismétlődik; a Kádár rendszer utolsó 20 évében a pártállam a rendszer erősítéséért tisztes szintre vitte a fogyasztást és sok szolgáltatást, az ország - történelmében először - a többség számára élhetővé vált.
Ugyanakkor a közép- és felsőoktatásban, az infrastruktúrában, utakban, telefóniában még a környező országoktól is lemaradtunk. 1990 után két évtizedig a lemaradó területeken rohamos volt a fejlődés, mára ismét kifulladt. A szociológus szerint épp a korábban is mostoha területeken zuhan az állam támogatása és fordulnak vissza a célok. Csak a kádári ellentételek, a létbiztonság és a tisztes fogyasztás ma nem kárpótolnak se a múltért, se a jövőért.
Azokon a kistelepüléseken, ahol nincs beváltó bolt, az uzsorás 60 százalékért felvásárolja a kártyát. De azok sem járnak jobban, akik beválthatják, mert a kisbolt az árakat megemelheti, az utalvány felhasználása meg korlátozott. Két kiflit ugye nem lehet venni belőle. Az utalványból ugyanis - legyen 500 vagy 1000 forintos - szigorúan tilos pénzt visszaadni. Mi ez, ha nem a szabadság megalázó korlátozása?
Fordított irány
Másfél-kétmillióan is lehetnek ma Magyarországon azok, akik keresnek, de ebből nem, vagy alig tudnak megélni. Annak a pedagógusnak, aki 150 ezer forintot visz haza, és egyedül nevel egy gyereket, a nyomora garantált. De más, akár magasan képzett és sokat dolgozó emberek is hasonló problémákkal küzdenek; egyre kevesebb megrendelést kapnak, fizetetlen számlák halmozódnak az asztalukon, és már egymástól is nehezebb kölcsönkérni - mondja Ferge Zsuzsa.
Ezeknek az embereknek nem sok olyasmijük van, amit zaciba lehet vinni. A fizetések ugyan eddig sem voltak magasabbak, de az árak mostanában nagyon furcsán nőnek, a reálbérek - főleg az alacsonyabb keresetűeknél - többnyire csökkennek. Közhely a világ sok országában, hogy ha a jövőbe akarok beruházni, akkor a gyerekre, az iskolára, az egészségre és a közlekedésre kell pénzt költeni. Itthon most éppen fordított irányba kezdünk haladni. A sors ismétlődik; a Kádár rendszer utolsó 20 évében a pártállam a rendszer erősítéséért tisztes szintre vitte a fogyasztást és sok szolgáltatást, az ország - történelmében először - a többség számára élhetővé vált.
Ugyanakkor a közép- és felsőoktatásban, az infrastruktúrában, utakban, telefóniában még a környező országoktól is lemaradtunk. 1990 után két évtizedig a lemaradó területeken rohamos volt a fejlődés, mára ismét kifulladt. A szociológus szerint épp a korábban is mostoha területeken zuhan az állam támogatása és fordulnak vissza a célok. Csak a kádári ellentételek, a létbiztonság és a tisztes fogyasztás ma nem kárpótolnak se a múltért, se a jövőért.
Markotay Csaba\Muhari Judit / Népszava
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése