Most már tényleg eljutottunk arra a pontra, amikor megálljt kell parancsolni a megalomán kormányzati agymenésnek. Nagyon rossz irány, amennyiben az állam a lelkekre akar állandó nyomást helyezni. Ismerjük ezt a hangulatot a rendszerváltás előttről. Magunk mindig tartózkodtunk diktatorikus jelzőkkel illetni az Orbán-kormány intézkedéseit, óvatosan fogalmazva inkább a jogállam kereteinek tudatos leépítéséről szóltunk.
Nem tudni miért, de nálam egy talán nem is olyan fajsúlyos hír szólaltatta meg a vészharangot, hogy itt mégis többről van szó. Szeptemberben lép hatályba egy törvénymódosítás a nagyszerű Pintér Sándor nevével fémjelezve, melyben az áll, hogy ha a közmunkás privát szférájában nincs rendben a kiskert vagy kerítés előtti rész, vagy a lakás belseje, akkor egyszerűen ki kell rúgni.
Bazmeg, közmunkásnak lenni nem alamizsna. Ezek az emberek napi 8 órát dolgoznak, mégpedig havi 49 ezer forintért. Ezek az emberek nem társadalmon kívüliek. Hogyan képzeli magáról egy magát demokratának gondoló politikus, hogy megteheti, hogy ilyetén módon kategorizáljon állampolgárokat?!
Az egyik olvasata a dolognak az, hogy a közmunkásra a jelenlegi hatalom másodrendű polgárként tekint, olyan rabszolgaként, akinek kevesebb joga van, mint egy „normális” embernek, dolgozónak. Csak így magyarázható, hogy csak őket lehet ellenőrizgetni, a közszférában dolgozókat pedig például nem. Mondjuk félő, hogy most csap a fejéhez valamely minisztériumi főfasz, és várhatóan hamarosan kiterjed szélesebb társadalmi rétegekre a rendelkezés. Természetesen a morális északra hivatkozva.
Másrészt, ha valami gránitba ágyazza a középkori hűbéri viszonyokat, akkor az pont az ilyen szabályozás. Képzeljük el a gyakorlatban a dolgot: a helyi kiskirály amúgy is kényére-kedvére dolgoztatja a közmunkásokat, de ezentúl simán megfenyegetheti őket, hogy „úgy látom, nem elég tiszta a kerted.”
Kíváncsi vagyok, a 2010-es fideszes szavazók közül hányan gondolták, hogy ilyen országban akarnak élni, csak remélni tudom, hogy kevesen. Arról nem is beszélve, hogy milyen jogon megy be bárki egy magyar állampolgár lakásába, hogy ellenőrizzen ott bármit. Szégyen és gyalázat!
Nem tudni miért, de nálam egy talán nem is olyan fajsúlyos hír szólaltatta meg a vészharangot, hogy itt mégis többről van szó. Szeptemberben lép hatályba egy törvénymódosítás a nagyszerű Pintér Sándor nevével fémjelezve, melyben az áll, hogy ha a közmunkás privát szférájában nincs rendben a kiskert vagy kerítés előtti rész, vagy a lakás belseje, akkor egyszerűen ki kell rúgni.
Bazmeg, közmunkásnak lenni nem alamizsna. Ezek az emberek napi 8 órát dolgoznak, mégpedig havi 49 ezer forintért. Ezek az emberek nem társadalmon kívüliek. Hogyan képzeli magáról egy magát demokratának gondoló politikus, hogy megteheti, hogy ilyetén módon kategorizáljon állampolgárokat?!
Az egyik olvasata a dolognak az, hogy a közmunkásra a jelenlegi hatalom másodrendű polgárként tekint, olyan rabszolgaként, akinek kevesebb joga van, mint egy „normális” embernek, dolgozónak. Csak így magyarázható, hogy csak őket lehet ellenőrizgetni, a közszférában dolgozókat pedig például nem. Mondjuk félő, hogy most csap a fejéhez valamely minisztériumi főfasz, és várhatóan hamarosan kiterjed szélesebb társadalmi rétegekre a rendelkezés. Természetesen a morális északra hivatkozva.
Másrészt, ha valami gránitba ágyazza a középkori hűbéri viszonyokat, akkor az pont az ilyen szabályozás. Képzeljük el a gyakorlatban a dolgot: a helyi kiskirály amúgy is kényére-kedvére dolgoztatja a közmunkásokat, de ezentúl simán megfenyegetheti őket, hogy „úgy látom, nem elég tiszta a kerted.”
Kíváncsi vagyok, a 2010-es fideszes szavazók közül hányan gondolták, hogy ilyen országban akarnak élni, csak remélni tudom, hogy kevesen. Arról nem is beszélve, hogy milyen jogon megy be bárki egy magyar állampolgár lakásába, hogy ellenőrizzen ott bármit. Szégyen és gyalázat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése