Besült a kormányzati csodafegyver a munkanélküliség felszámolására - állítja Cseres-Gergely Zsombor és Molnár György, mindketten az Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének kutatói. Az elemzett adatok azt mutatják: aki közmunkás volt, 90 százalékban az is marad.
Cseres-Gergely Zsombor és Molnár György összefoglalója szerint a közfoglalkoztatottak száma 2014-ben már 150 ezernél is magasabb volt. Bár a program deklarált célja őket a nyílt munkaerőpiacra vezetni, a közfoglalkoztatottak egyre csökkenő hányada, a 2013 őszén kezdők kevesebb, mint 10 százaléka volt munkaviszonyban fél évvel közfoglalkoztatotti munkájuk befejezése után. A legtöbb korábbi közfoglalkoztatott újra visszakerült a programba, azt sugallva, hogy az ott dolgozók jelentős része hosszú távon bezáródik a közfoglalkoztatásba.
A közfoglalkoztatás a hazai foglalkoztatáspolitika szuperprojektje, amelynek deklarált célja - idézi a szerzőpáros a kormány hivatalos indoklását - "a közfoglalkoztatott sikeresen vissza-, illetve bekerüljön az elsődleges munkaerő-piacra." Ennek megfelelő szellemben a közfoglalkoztatottak száma jelentősen növekedett, a jelenlegi program bevezetése után, 2011 első félévében a havi átlagos még létszám 52 ezer fő volt, ez 2014 első félévére 156 ezer főre emelkedett. Ezzel egy időben a regisztrált munkanélküliek száma 624-ról 447 ezer főre csökkent. Bár nem minden közfoglalkoztatott volt előtte regisztrált munkanélküli, az a tény, hogy a munkanélküliség-csökkenés 59 százalékának felel meg a közfoglalkoztatás növekedése, mutatja a program komoly szerepét.
(Az eddigi bővülés 2015-ben is folytatódni fog: mivel a munkanélküli ellátás már csak 3 hónapig jár, az ennyi idő alatt elhelyezkedni nem tudók jelentős része várhatóan a közfoglalkoztatásban köt majd ki.)
A kutatók azt is vizsgálták: mennyire sikeres abban a program, hogy a közfoglalkoztatásban részt vevőket visszavezesse az elsődleges munkapiacra? Az eredmény: a kezdeti részsikerek után drasztikus visszaesés tapasztalható.
Míg kezdetben a közfoglalkoztatottak negyede került munkaviszonyba, addig mára az arány 10 százalék alá esett. Munkaviszony helyett a közfoglalkoztatottak egyre nagyobb része került vissza ismét a közfoglalkoztatásba. Vagyis a program nem érte el kitűzött célját: a benne részt vevők alacsony, és egyre csökkenő hányadát segítette rendes munkaviszonyhoz.
A közfoglalkoztatás nem hivatalos, de időnként megfogalmazott célja az is, hogy a hosszú távon munkanélkülieket támogatás fejében alkalmazza. Ezt a célt a program részben teljesíti; azonban ennek társadalmi költsége van.
Komoly a veszély, hogy a résztvevők bezáródnak a programba, és hosszú évekig végeznek majd támogatott bérért gazdaságilag kevéssé fontos munkát.
A szerzőpáros szerint nem kellene lemondani arról, hogy ezek az emberek visszakerüljenek a nyílt munkaerőpiacra. A tény, hogy a közfoglalkoztatottak száma magas, azt mutatja, hogy sok munkanélküli hajlandó alacsony bérért is munkába állni. Azt kellene tehát elősegíteni, hogy a vállalatok szívesen adjanak- akár kis fizetésű- munkát ezeknek az embereknek. Ehhez valószínűleg érdemes lenne piaci foglalkoztatásuk költségét (járulékok, adók) csökkenteni, képességeiket pedig javítani. Ez a megközelítés sem garantálja a sikert, de hosszú távon hatékonyabb foglalkoztatási programhoz vezethet.
Szerző: trencséni
http://www.sztarklikk.hu/
http://www.sztarklikk.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése