Már Budapesten is éhes közmunkások tömege dolgozik

Odébb áll a munkavezető, fél, hogy elveszti állását; már két és fél éve nincs lakása; attól tartanak, hogy ha belépnek, márciustól nem lesz szerződésük - közmunkás-helyzet márpedig Budapesten is van.

Budapest kapujában kopogtat Észak-kelet Magyarország - mérhetetlen szegénységével együtt. Ugyan a kormányzati kommunikáció szerint a közmunkás az egy a keleti végeken élő "egzotikus fajta", ám korántsem ez a helyzet. Én a 18. kerület országgyűlési képviselője vagyok, és naponta azzal szembesülök a kerületben, hogy sok-sok embernek semmilyen más útja nincs, ha túl akar élni, csak a közmunka, magyarázza Simon Gábor. Az MSZP elnökhelyettese most a Közmunkás Szakszervezet társelnökével, Nyakó Istvánnal és főtitkárával, Kordás Lászlóval toboroz tagokat - saját politikai területén.

 Ahol bizony ugyanazok a történetek sorjáznak, mint például Békésben vagy Borsodban. "Nekik legalább kellek, így öregesen", talál csöppnyi örömet az élet ürömében egy középkorú asszony, aki egy év munkanélküliség után most kéthónapnyi közmunkához jutott. Egyébként ő annak is örül, hogy szép nagy a műanyag gereblye feje, mert így pörög az avarsöprés. Aztán komorodik, mert nem tudja, miképp őrizze meg a lakását, a két hónapra járó 47 ezer forintból a közművekre nem futja (a 22800-as segélyből pláne nem), így attól fél, viszik a lakását tartozása fejében. "Én már elvesztettem az enyémet", biztatja rezignáltan egy szemüveges férfi.

Elkeseredés ide vagy oda, az asszony nem szignálja könnyen a belépési nyilatkozatát, forgatja Simon képviselőt és Kordás főtitkárt, mitől is lesz munkája neki, ha részt vesz a szakszervezetesdiben. Közben a brigádvezető odébb áll, a városüzemeltetési cégnek "normál" alkalmazottja ő, fél, hogy elveszti az állását, ha a "politikai tilosba" téved. Megjegyzendő: nem egyedül ő fél, számos közmunkás úgy érzi, nem érdemes a helyszínen aláírni, ugyanis ha
bárki besúgja őket, akkor márciusban nem újítja meg velük a városgazda a december végén lejáró szerződést.

Plusz bajra nincs szükség, abból akad így is elég - példának okáért sok (értsd: a statisztikai átlagnál gyakoribb) a közmunkások között a szív- és agyi probléma, leginkább a stressz miatt. Pontosabban ezt ők gyanítják, az biztos, hogy a folyamatos feszültséget jelent, ha se ételre, se sárga csekkre nem jut pénz, miközben a munkahelyi körülmények sem rózsásak. Panaszuk szerint bizonyos területeken egyre emelkednek a normák, úgyhogy akad olyan meló, amit gyakorlatilag futva kell végezniük ahhoz, hogy sikerrel teljesíthessék a penzumot.

És bizony nem a tizennyolcadik kerület az egyetlen, ahol számos közmunkás dolgozik - Budapesten a kalkulációk szerint ezres nagyságrendben dolgoznak ilyes státuszban emberek. Pedig a főváros környékén sokkal könnyebb munkát szerezni, mint vidéken, ahol gyakorta az önkormányzat egyetlen érdemi munkáltató - és nem jut más, mint közmunka.

Hogy a közmunkások - már csak tömegességük miatt is - fontos szakszervezet-politikai tényezővé emelkedhetnek, azt jól mutatja, hogy a Közmunkások Szakszervezetére ráindul egy ellenszervezet. A Közfoglalkoztatási Jogviszonyban Állók Független Szakszervezete (egyszerűbben: közfoglalkoztatottak szakszervezete) hivatalosan szintén a közmunkások érdekeit szeretné felvállalni - és megalakulása pillanatában kérte felvételét a LIGA Szakszervezetekbe. Emlékeztetőül: a Gaskó István nevével fémjelzett társulást tekinti az Orbán-kormány egyetlen érdemi tárgyalópartnerének.

nepszava.hu