Közmunka tapasztalat

sakál-eddigi tapasztalataim a munka világában, hajrá Magyarok, hajrá Magyarország!

Az alábbi személyes tapasztalataimat osztom meg a közmunkával kapcsolatban.

Eddigi életem során már több munkaviszonyom is volt. Először egy tolmács-fordító betéti társaságnál  dolgoztam, ez volt az első önálló munkahelyem, ahol irodai, ügyintézési és postázási feladatokat végeztem. Ez a munkaviszony nem tartott túl sokáig, mivel az első  Orbán kormány megemelte drasztikusan az akkori havi nettó 22 500 forintos minimálbér összegét havi nettó 40 000 forintra ( ha jól emlékszem 2000-ben), ezzel együtt emelkedtek a foglalkoztatók járulék terhei. Ekkor jelentette be a családi vállalkozás, hogy nem tud tovább foglalkoztatni a megemelt közterhek miatt!  Egy ideig aztán még dolgoztam nekik feketén , mert a pénz az kellett, más munkát meg nem találtam.
2001-ben jött az újabb hideg zuhany elhelyezkedtem egy civil szervezetnél, egy darabig működött is, azonban az újabb Orbáni jólét jegyében a havi nettó 40 000 forintos minimálbért megemelték havi nettó 50 000 forintra. Ez vetett végett a civil szervezeti munkámnak, mivel ez a civil szervezett nem kapott akkoriban arányos támogatást az illetékes munkaügyi hivataltól a megemelkedett összegek kompenzálására és nem rendelkezett támogatókkal sem. Így ért végett a második munkahelyem.

Közben volt pár alkalmi munka , de ez nem volt elég, ezért tovább erősítettem a  feketegazdaságot. Majd 2004-ben visszamentem 4 órás munkaviszonyban első munkahelyemre a tolmács -fordító betéti társasághoz , ahol bejelentetek, de csak négy órás munkaviszonya, ekkor még a havi nettó 30. 000 forintot sem értem el. Mivel egy picivel több pénzre lett volna szükségem és ezt nem adták meg pár hónap után felmondtam. Ennyi munkatapasztalat szerzés után végre egy véletlennek köszönhetően sikerült még ebben az évben elhelyezkednem a cukorgyárban, méghozzá nem is akár hol, hanem annak iparvasútján, mint tolatásvezető. Így végre teljesült az álmon és azt csinálhattam amit szeretek, vasutazhattam. Az elején volt egy-két probléma, de aztán beletanultam ebbe a szakmába. Idénymunka ellenére ez volt a legjobb munkahelyem, mert a fizetés is elvárt szintű volt, akkoriban pótlékokkal és étkezési hozzájárulásokkal jött össze havi  nettó 75 ezer forint. Ez nagy pénz volt akkoriban. A későbbiek folyamán amikor csak lehetőség volt vissza mentem ide dolgozni, közben pedig csináltam ami adódott. Így kerültem kapcsolatba a nagyvasúttal és így lettem 2005-ben vasúti kocsi takarító egy rövid időre, mert ez a vállalkozás sem fizetett túl jól. 2005 őszétől ismét a cukorgyár iparvasútján dolgoztam. Majd ettől az évtől kezdve csak ide jártam melózni egészen 2009-es évig. Kampánymunka ellenére megkerestem annyit, mintha egész éveken át dolgoztam volna napi négy órában. Sajnos azonban 2010-ben nyugdíjba ment az előző vasút üzemvezető  és sok minden másképp alakult. Helyére egy fontoskodó a saját helyét féltő egyén került, aki nem állt ki értünk dolgozókért. Az ipar vasút üzemeltetését is ellátó budapesti cég vezetése is átalakult, így került sor arra, hogy egy Váci illető lett a vasút üzemeltetés fő- fő szervezője. Neki hála nem vettek minket fel ismét dolgozni, annak ellenére, hogy a sikeres orvosi vizsgálat sikerült és annak ellenére, hogy megígérték nekünk további foglalkoztatásunkat! Mi a régi csapat nem kellettünk, csak az amúgy is már  jó nyugdíjat zsebre tevő  mozdonyvezetők maradhattak és az ő általuk beszervezett haveri kör! A tolatásvezetőket a Váci cementműből hozták Kaposvárra, mert így biztos jobban megérte a helyi emberek alkalmazása helyett...

Ezután jött az ismételt munkanélküli ellátás, melyet eddig XXX évesen immár hatodszorra vettem igénybe.

A munkanélküli ellátás kimerítése után rendre jött a polgármesteri hivataltól a RÁT, a BPJ és az FHT és a folyamatos megalázás. Mivel alacsony iskolai képzettséggel rendelkezzem, így már nem is számítók embernek. A hivatal folyamatosan csak alacsony bérezésű segédmunkákra akart kiközvetíteni, közben az általános munkavédelmi feltételeket sehol sem biztosították volna. Mivel a hivatal által meghatározott munkákra egészségileg alkalmatlannak bizonyultam sikerült egy kis időt nyernem. Majd a sok csatározás után 2010-ben elhelyezkedtem közcélú munkavállalóként a város egyik idős otthonában portásnak. Ezt az állást magam találtam, igaz lehet hogy keresztül húztam a polgármesteri hivatal terveit, mert nem vehettek oda fel mást. Kezdetben nehéz volt a munkatársak közé való beilleszkedés és a vezetőséggel sem ment olyan túl jól, később azonban minden tekintélyemnek és akaratosságomnak hála minden jó lett. Ezen  a munkahelyen is megálltam a helyemet, ahogy a korábbiakon is, az idős lakók nagyon szerettek. Jó közösség volt itt.  Aztán a második Orbán kormány ebbe is belenyúlt, ahogy a város polgármesteri hivatala is! Először nem akarták megengedni, hogy a 2011 évre átnyúló munka szerződésünknek eleget téve kidolgozzuk az időt, ez aztán jó irányba változott az ellenállásnak és a helyi sajtónak köszönhetően és magamnak. Sajnos ezen munkahelyen sem biztosítottak munkaruhát, viszont a fizetés itt is elfogadható volt, mert pótlékokkal együtt összejött havi nettó 72 ezer forint. Később 2011 februárjától már sajnos nem volt ennyi, mert a munkarendet törvénytelenül átalakították, mert kiderült, hogy a közcélú dolgozó nem dolgozhat éjszaka és ünnepnap. Újabb hátrányos megkülönböztetés részévé váltunk a közmunkán, a fizetésünk is csökkent havi 60 ezer forintra,de még mindig elfogadható volt, a mai kereshető 47 ezerhez képest.

Majd ez a munkaviszony is megszűnt.
Jelenleg is álláskereső vagyok, kiszolgáltatva a Kormány és hivatali számára. Jelenleg 22 ezer forint a havi bevételem, mellette nem dolgozók nincs hol. 
Viszont a köz érdekében tevékenykedek ingyen, mivel rendben, karban tartok több társammal együtt egy MÁV megállóhelyet az ott felszálló utasok legnagyobb örömére egy civil szervezet keretében. Rengeteg időm elmegy arra, hogy rend és tisztaság legyen és EU-s állapotok ezen a vasútállomáson, ez mellett is így nagyon nehéz lenne elfogadható munkát találni, hogy ezt is tudjam csinálni, mert muszáj. Én felvállaltam a közért valamit, amit mindenki értékel csak az állam és polgármesteri hivatal nem.
A 22 ezerből nem lehet megélni, csak talán azért elegendő mert még sajnos a szüleimre támaszkodhatok.  De ez nem élet, hanem kínlódás! 

Szeretnék saját lakást, jól fizető munkahelyet és nem segédmunkát, biztos és tisztes megélhetést. Egyenlőre ez még álom marad hála a magyar politikai elit tagjainak....Lehet hogy politikai pályát kezdek:-)