168 óra Online: Közmunka: közveszély

A közfoglalkoztatás gyakorlata sokszor megsérti a jogállamiság és a jogbiztonság követelményeit, a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ezt tárta fel az ombudsman kilenc hónapon át tartó vizsgálatsorozata. Szabó Máté a minap kiadott jelentésében megállapította: a közmunkások halmozottan kiszolgáltatott helyzetben vannak, nem tudnak védekezni sem a munkáltatók, sem a hatóság önkénye ellen. Kiszolgáltatott az is, aki dogozik, de az is, aki – bár szeretne – nem tud bekerülni a közfoglalkoztatottak közé. BARÁT JÓZSEF írása.

Tévedés, hogy a közmunka visszavezetné a munkanélkülieket a foglalkoztatás piacára. Ez vagy álom, vagy a kormánynak nem is ez a valós célja. Így nyilatkozott az ombudsman által szervezett, A munka méltósága elnevezésű projekt őszi konferenciáján a téma szakértője, Köllő János közgazdász. Szavaiból kiderült: a 132 milliárdos magyar közmunkaprogram ma egyedülálló a nemzetközi gyakorlatban. Csak Argentínában próbálkoztak hasonlóval, de az eredmény csúfos kudarc volt.
– Magyarország már 2010-ben is az OECD-átlag négyszeresét költötte közfoglalkoztatásra a GDP arányában. Azóta a ráfordítás tovább nőtt, ami jogosan kelt aggodalmat mindazokban, akik nem gondolják azt, hogy a magyarokon kívül mindenki tévúton jár – mondta Köllő János a 168 Órának. 

Nos, úgy látszik, már megint mindenki más a forgalommal szemben halad az autópályán. Katona Tamás volt pénzügyi államtitkár lapunknak megtoldotta: gazdasági szempontból már 200 ezer ember közfoglalkoztatása is értelmetlen, ám a miniszterelnök által a jövő évre ígért 300 ezres szám már az abszurd világába tartozik, hiszen azt jelentené, hogy a foglalkoztatottak 8 százaléka közmunkás lenne. Lehet azonban, hogy a döntéshozókat nem is a gazdasági racionalitás vezeti: rendészeti feladatnak tekintik a rendszer működtetését, ezért is foglalkozik vele a belügyminiszter.

Köllő szerint nagyon is beszédes tény: a közmunka szabályait 2000 óta úgy módosították vagy fél tucat alkalommal, hogy soha semmilyen hatástanulmányt nem végeztek, pedig ennek költsége a közmunkára költött milliárdok 0,0003 százalékánál is kevesebb lenne. Érthető az eredmény: egy Tárki-kutatás szerint azokon a településeken, ahol tömeges foglalkoztatás zajlott az elmúlt években, nemhogy nem csökkent, de egyenesen nőtt a munkanélküliség.

– A munkavállalókat védő garanciákat azért szűkítik, mert állítólag rontják a versenyképességet. Ám hiába vettek vissza a munkavállalói jogokból, ez nem növelte sem a foglalkoztatást, sem az ország versenyképességét.

A már említett konferencián az állampolgári jogok biztosa tartotta ilyképpen fontosnak, hogy a jog világából a közgazdaságtan terrénumára lépjen. Szigorúan jogi szempontból azonban az eseményt megelőző vizsgálatai során igen cifra dolgokat tárt fel. Az állampolgári panaszok alapján négy településen, Jászkarajenőn, Bátonyterenyén, Gyöngyösön és Mányon vizsgálódott. Kiderült, általános: az intézmények, hivatalok úgy spórolnak, hogy elbocsátják adminisztratív munkát végző közalkalmazottaikat, majd sokkal kevesebb pénzért, a korábbinál kiszolgáltatottabb helyzetben, közmunkásként foglalkoztatják ugyanőket.

Mindennapos gond, hogy a közfoglalkoztató önkormányzatok nem azokat az embereket alkalmazzák – ötvenévesnél idősebbeket, képzetleneket, romákat, rokkantakat –, akiknek erre a legnagyobb szükségük volna, hanem azokat hívják vissza újra és újra, akik már egyszer beváltak. Ennek következménye: országosan 6000 embertől megvonták a 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatást, mert nem tudták igazolni, hogy az adott évben legalább 30 napig alkalmazásban álltak volna. Mindeközben maguk az önkormányzatok sem tudták, ezt önkéntes munkavégzéssel is lehetett volna pótolni.

(A teljes cikket elolvashatja a 168 Óra legfrissebb számában.)