Brutális Minimálbércsökkentés: 49 ezer forint

Utálom, ha totál hülyének néznek, ezért régóta idegesít, hogy a kormány folyamatosan hazudozik, ha a gazdaságról van szó. Itt most röviden felsorolok néhányat az állandóan mantrázott hazugságokból, a minimálbért pedig nem csak azért emelem ki, mert most éppen aktuális vitatéma, hanem azért is, mert az egyik legvisszataszítóbb megtévesztés.

A kormány azt ismételgeti, hogy megemelte a minimálbért, az idén már 98 ezer forint, ami sokkal több, mint a kormányváltás előtt volt (73 500). Már akkor is hazugság az emelés, ha egy pillanatra elfogadjuk, hogy a minimálbér valóban 98 ezer forint. Mert nem a munkavállalók nettó jövedelme nőtt, legalábbis reálértékben az infláció miatt biztosan nem, hanem a bruttó összeg. Megemelték az adókat és a járulékokat, így ugyanannyi nettót fizetni az alkalmazottnak sokkal többe kerül a munkáltatónak, ami persze végső soron a munkavállalónak is veszélyes: elveszítheti az állását.

A lényeg azonban az, hogy a minimálbér igaziból nem is 98 ezer, hanem csak 49 ezer forint, tavaly pedig még a hírhedt 47 ezer volt, amiből Matolcsy szerint meg lehet élni. Ennyit keresnek ugyanis a közmunkások.

A valóságban nem az a minimálbér, amit hivatalosan annak hívnak, hanem az a legkisebb bér, amit a munkáltató még legálisan fizethet az alkalmazottjának.

Azt a semmire sem elég fizetést százezrek kapják ma Orbánisztánban. És nem csak szűken értelmezett közmunkáért, hanem elbocsátott magasabb fizetésű dolgozók helyén is. Miközben a KSH által megállapított, egy főre jutó létminimum mintegy 95 000 forint…

Normális viszonyok között az állam vagy az önkormányzatok a közmunkásoknak is a deklarált minimálbért fizetnék.

Ezzel persze még nincs vége a minimálbért érintő hazudozásnak, a Centrális erőtér papagáj kommandója most éppen azzal ijesztget, hogy Bajnaiék csökkenteni akarják a minimálbért, pedig ők valójában a minimálbért terhelő adók és járulékok csökkentéséről beszéltek.

Visszatérő hazugság az is, hogy az IMF miatt lenne szükség megszorításokra, szigorításokra, a görögök is a Valutaalap miatt vannak bajban. Ezt a marhaságot még a tárgyalásokkal megbízott miniszter, Varga Mihály is előadta. A valóság ezzel szemben az, hogy nálunk is, meg a görögöknél is az összes bajt  – a világgazdasági válság mellett – a helyi kormányok rossz gazdaságpolitikája és korrupciója okozta, ezért van szükség minden megszorításra. Az IMF csak mentőövet, olcsó hitelt ad a kilábaláshoz. Más kérdés, hogy bele akar szólni abba, hogy a pénzét ésszerűen használják fel. Azt is hallhattuk, hogy ha hitelt kapunk az IMF-től, meg kell kurtítani a nyugdíjakat. Miért is? Azért kellene sarcolni, mert több pénze lenne a költségvetésnek?

Varga Mihály a napokban azt mondta: az IMF képviselőivel folytatott megbeszéléseken szó volt a Magyarország által az IMF-fel és az Európai Unióval kötött 2008-as hitelmegállapodásról, amikor az akkori kormány 20 milliárd eurót vett fel a nemzetközi szervezetektől. Ennek a hitelmegállapodásnak súlyos következményei voltak, többek között a nyugdíjak és a bérek csökkenése, s olyan intézkedések, amelyek a családok támogatását érintették – tette hozzá.

Már az sem igaz, hogy “20 milliárd eurót vett fel”, mert ez csak a hitelkeret volt, egy részét le sem hívták, egy részével pedig a Nemzeti Bank valutatartalékát növelték. A kormányváltás után a Centrális erőtér élte fel ennek a pénznek egy részét, például ebből vett Mol részvényeket (még ha áttételesen is).

Orbán pénteki rádiónyilatkozatában immár sokadszor azzal dicsekedett, hogy nem a zembereket terheli mindenféle különadókkal, hanem a tőkéseket, a bankokat, a nagyvállalatokat. Hazugság ez is, mert végül mindent a zemberek fognak megfizetni. Sőt, rosszabbul járnak, mintha közvetlenül nekik kellene tömködniük a költségvetés lyukait. Miért is, ha egyszer a multik meg a bankok nem tudják áthárítani a teljes adóteher növekedésüket? Azért, mert ha mondjuk a vállalkozások a plusz költségeiknek csak 80 százalékát hárítják át és 20 százalékát lenyelik, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy a fogyasztók annyival beljebb vannak. Leállt ugyanis a hitelezés, a beruházások elmaradnak, a gazdaság teljesítménye ettől csökken, viszont nő az infláció. A jól „megvédett” fogyasztó pedig már középtávon rettenetesen ráfizet, mert minden drágább lesz, a bére viszont kevesebb mint egyébként lehetne, és még örülhet, ha van állása.

Ugyanez a helyzet a kormány populista választási kampányt szolgáló nagy sikerével, a rezsicsökkentéssel is. A végén erre is ráfizetünk. A szolgáltatók a lakossági üzletágban őket érő veszteséget részben a vállalkozásoknak felszámított árakban akarják majd kompenzálni, ami persze növeli a cégek önköltségét, termékeik árát, tehát az inflációt,  részben pedig elmaradnak a közmű szolgáltatók fejlesztései és karbantartásai, tehát munkahelyek szűnnek meg és romlik a szolgáltatás színvonala. Ha meg teljesül a rezsicsökkentés végső célja, a közmű cégek újraállamosítása, akkor meg az adófizetők finanszírozhatják a cégek megvásárlását, majd a veszteségeket és a fejlesztéseket. Azt a szempontot se feledjük, hogy a kormány a rezsicsökkentéssel a nagyobb jövedelmű, többet fogyasztó családokat jobban támogatja.

Azt is rengetegszer hallhattuk, hogy az egykulcsos adó igazságos, mert arányos, mindenki ugyanúgy adózik, meg aztán „pénzt hagytunk az egykulcsossal az embereknél”. No, az utóbbi állítás annyiban igaz, hogy jó nagy rést ütöttek a költségvetésen és több száz milliárdot hagytak – csak éppen nem az embereknél általában, hanem egy szűk csoportjuknál.

Az meg végképp nem igaz, hogy az egykulcsos adó arányos, a valóságban rendkívül aránytalan. Hogyan lehet ez, ha mindenkinek 16 százalék az adókulcsa? Hát úgy, hogy ez az adórendszernek csak az egyik eleme, sok minden más elem pedig degresszív, vagyis minél nagyobb a jövedelem, annál kisebb az adó súlya. Ezt ellensúlyozta a korábbi progresszív, többkulcsos személyi jövedelemadó. Miről is van szó? A bruttó jövedelmet terhelő járulékok maximáltak, nagyobb jövedelemnél csökken az arányuk. A családtámogatást, aminek szociális juttatásnak kellene lennie, összekeverték az adórendszerrel, ezért minél nagyobb valaki jövedelme, annál több támogatást kaphat. Az áfa pedig, amit persze megemeltek, az alacsony jövedelműeket sarcolja a leginkább, hiszen ők gyakorlatilag egész jövedelmüket áfás fogyasztásra költik (rezsi, élelem, közlekedés stb.), míg a nagyobb jövedelmekből egyre nagyobb arányban költenek befektetésre, megtakarításra, külföldi útra stb.

Az átalakított adórendszerben az a mélyen igazságtalan helyzet állt elő, hogy minél kisebb valakinek a jövedelme, annál nagyobb hányadát fizeti be a költségvetésnek különböző adók formájában.

Matolcsy bő két éve a nyugdíjkasszák „megvédésekor” még azt hazudta, hogy „az a pénztártag, aki átlép az állami rendszerbe, valamennyi megtakarítását magával hozza, ezt az egyéni számláján írja jóvá az állam”. Az erőforrás-minisztérium ehhez képes most bevallja, amit persze eddig is lehetett tudni: azt a pénzt lenyúlták. A mostani kormányzati kommunikáció szerint az átlépő tagok lemondtak a számlájukon kezelt vagyonnal szembeni követelésükről. Egyéni számlák abban a formában nem lesznek, ahogy a kormány ígérte. A nyugdíjrendszerből pedig az eredetileg hazudott potom 900 milliárd helyett máris 3000 milliárd forint hiányzik.

Ja, és persze nincsenek megszorítások…

Én csak azt nem értem, Orwell hogyan láthatta előre az újbeszél nyelv kialakulását.

 Forrás: http://gepnarancs.hu