Teljes anyagi összeomlás szélére került úgy féltucatnyi lakócsai
família: a családfőket kitették a közmunkaprogramból, állításuk
szerint, mert nemhogy nem vettek részt a nagyüzemi szintű falopásban, de
hallgatni sem voltak hajlandóak róla. Az illetékes vízügyi igazgatóság
szerint viszont egyszerűen csak megbízhatatlanok voltak.
– El fogják vinni a házamat! – mondja elkeseredetten Orsós József. Bogdán János
csak bólogat hozzá: sorstársához hasonlóan ő is napi gondokkal
küszködik, amióta szeptemberben egyik pillanatról a másikra kitették
őket a Start-munkaprogramból. – Konkrétan nincs egy fillérünk sem, a
számlák azonban jönnek, de nem tudom befizetni őket – folytatja Orsós József
–, ugyanis, mivel a közmunkás szerződésünket bontották fel, nem
részesülünk semmiféle támogatásban. Karácsonykor nemhogy ajándékot nem
tudtunk vásárolni, de kenyeret is alig.
Pedig tavaly februárban úgy tűnt,
néhány lakócsai család legalább az év végéig, de inkább két évre
biztonságban érezheti magát valamennyire. A Dél-dunántúli Vízügyi
Igazgatóság (DDKÖVIZIG) a Start-program keretében kaszálásra,
ároktisztításra szervezett munkabrigádokat, s az egyik vezetőjévé Orsós Józsefet tették meg.
– Tízen kerültünk a brigádba – meséli a csapat hajdani vezetője –, aztán még öt fővel bővült a társaság.
Utóbb kiderült, ez lett a legnagyobb gondjuk. Az alapcsapat ugyanis mind régi lakócsaiakból állt, az újak viszont betelepültek voltak, s a kezdetektől érezhető volt némi szembenállás a két csoport között. Tavasz közepétől nem is egy helyen dolgoztak, két különböző területre vezényelték ki őket nap mint nap, de mindkét csoport brigádvezetője Orsós József maradt, aki egy felsőszentmártoni asszonyon, a DDKÖVIZIG alkalmazottján keresztül tartotta a kapcsolatot a vizesekkel.
– Mindenféle helyen dolgoztunk – veszi vissza a szót Bogdán János –, a mezőn éppúgy, mint erdős területen. Amikor meghatározták a feladatainkat, először szó volt róla, hogy az árokparton kivágott cserjéket, elvadult fákat, melyeket amúgy is ki kell vágni, hazavihetjük tüzelőnek, ám mivel nem mindenki dolgozott fás helyen, egy vízügyi mérnök azt mondta, nem lenne tisztességes, ha egyik csoportnak jutna fa, a másiknak nem, így végül senki sem kapott.
Legalábbis hivatalosan. Orsós József szerint viszont a másik társaságot kevéssé érdekelte a mérnöki tiltás, sőt, az erdős területeken bőszen vagdosták a nemes fákat is. Miután a brigád azon fele nem hallgatott rá, jelentette az esetet a munkavezetőjének, aki azonban csak annyit mondott, ne foglalkozzon a dologgal, nem rá tartozik.
– Csakhogy nem kis mennyiségről volt szó – magyarázza Orsós József. – A falubeliek is látták, nagyban ment a falopás, több tucat teherautónyit vittek el. Az ügyben a terület illetékes erdésze feljelentést is tett.
Bogdán Jánosék szerint ekkor mérgesedett el végleg a viszony a brigád két fele, illetve a munkavezetőnő és köztük. Főként, hogy Orsós József állítása szerint többször is hiába ment el ellenőrizni a másik társaságot, azok nem a kijelölt helyen dolgoztak, s amikor ezt jelentette felettesének, az üvöltözve közölte vele, hogy semmi köze sincs a brigád azon feléhez.
– Megfenyegetett, hogy kirúgat bennünket – teszi hozzá az egykori brigádvezető. – Be is tartotta a szavát, csak valami mondvacsinált indokot keresett.
A szebb napjai során zenészként dolgozó férfi ugyanis cukorbeteg, s szeptemberben az egyik reggel elfelejtett inzulint vinni magával a munkára. Haza kellett mennie, s mivel nem akarta felügyelet nélkül hagyni embereit, hazaküldte őket egy órával a munkaidő letelte előtt.
– Amikor a munkavezető ezt megtudta, erősen nehezményezte – mondja Orsós József. – Amúgy ha nem hívom fel, hogy elmondjam, mi történt, sohasem tudja meg, ám a jelentésébe azt írta, hogy kiment ellenőrizni bennünket, s senkit sem talált a kijelölt helyen. Ez egy csütörtöki nap volt, másnap annyira szakadt az eső, hogy nem kellett kivonulnunk, hétfőn reggel hétkor pedig rendesen felvettük a munkát. Negyed kilenckor aztán kihívtak bennünket a lakócsai hídhoz, s közölték, mindenkivel felbontják a szerződését. Hat család maradt megélhetés és kenyér nélkül, azaz a brigád ezen részéből mindenkit büntettek, noha, ha tényleg felelősségre kellett vonni valakit, az csak én lehettem volna, hiszen én döntöttem úgy, az adott napon menjen mindenki haza idő előtt.
A DDKÖVIZIG szerint a lakócsaiak története nem fedi a valóságot. Megkeresésünkre Márk László igazgató úgy tájékoztatott, hogy a brigádot rendszeresen ellenőrizték, ugyanis többször is problémák adódtak velük: nem tartották be az előírt munkaidőt, s a teljesítményük is kívánnivalót hagyott maga után, ezért szóban többször is figyelmeztették őket.
– Egy szeptemberi ellenőrzés időpontjában a brigád egyetlen tagja sem tartózkodott a munkavégzés kijelölt helyszínén – állítja Márk László. – A jogviszonyuk megszüntetésének indoka tehát lényeges és vétkes kötelezettségszegés, az előírt helyen és időben történő munkavégzés szabályainak a többszöri megszegése volt, s külön vizsgálat is zajlott a kötelezettségszegés konkrét körülményeiről, a mulasztás okairól.
Az érintettek viszont állítják, a munkafelügyelő miatt rúgták ki őket, egészen pontosan, mert nem vettek részt a falopásban, sőt, nem is voltak hajlandóak azt tudomásul venni. A DDKÖVIZIG igazgatója szerint viszont tudomásuk szerint a másik brigáddal kapcsolatban nem merültek fel ilyen kérdések, a számukra kijelölt munkahelyen, munkaidőben nem tudnak lopásról vagy másféle bűncselekményről, így nem is intézked(het)tek ilyen ügyben. Azt viszont elismerte, tud róla, hogy falopás miatt indult eljárás.
Az ügyben a Mecsek Erdő Zrt. sellyei erdészete tett feljelentést ismeretlen tettes ellen a terület erdészének jelentése alapján. Aki nem más, mint Lakócsa polgármestere, Matyók József.
– Rendőrségi szakban lévő ügyről nem mondhatok semmit – feleli megkeresésünkre a lakócsai faluvezető, aki annyit árult el, tavaly nyáron tettek feljelentést.
S ez összecseng az Orsós Józsefék által elmondottakkal. Akik annyira bíznak igazukban, hogy pert is indítottak: munkaügyi bíróságon szeretnék elérni, hogy állapítsák meg, jogtalan volt kirúgásuk, mely miatt kiszolgáltatott anyagi helyzetbe kerültek. Jogsegélyszervezet adta be a keresetet
– Hiszek nekik, ezért is vállaltam el az ügyet – mondja Krasznai Mária barcsi ügyvéd, aki jól ismeri a lakócsai brigád tagjait, ugyanis korábban jegyzőként a faluban dolgozott, s állítja, becsületes emberekről van szó, akik a mostani helyzetig normális falusi életet éltek, egyikük-másikuk gyereke például főiskolára, egyetemre jár. – A keresetet egy jogsegélyszervezet adta be, engem ezután kerestek meg Orsós Józsefék. Azonnal levelet írtam a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási helyettes államtitkárának, Hoffmann Imrének, s kértem, a felettes szerv vizsgálja ki az ügyet. Válaszként a DDKÖVIZIG-re hivatkozva annyit kaptam, hogy nem találtak jogsértést. Ez viszont szerintem súlyosan jogsértő, ugyanis meg sem hallgatták az ellenérdekű felet, azaz ügyfeleimet. Akikkel szemben, úgy vélem, rendkívül méltánytalanul jártak el: veszélybe került a teljes egzisztenciájuk, míg a másik csoport végig kitölthette szerződését...
– Tízen kerültünk a brigádba – meséli a csapat hajdani vezetője –, aztán még öt fővel bővült a társaság.
Utóbb kiderült, ez lett a legnagyobb gondjuk. Az alapcsapat ugyanis mind régi lakócsaiakból állt, az újak viszont betelepültek voltak, s a kezdetektől érezhető volt némi szembenállás a két csoport között. Tavasz közepétől nem is egy helyen dolgoztak, két különböző területre vezényelték ki őket nap mint nap, de mindkét csoport brigádvezetője Orsós József maradt, aki egy felsőszentmártoni asszonyon, a DDKÖVIZIG alkalmazottján keresztül tartotta a kapcsolatot a vizesekkel.
– Mindenféle helyen dolgoztunk – veszi vissza a szót Bogdán János –, a mezőn éppúgy, mint erdős területen. Amikor meghatározták a feladatainkat, először szó volt róla, hogy az árokparton kivágott cserjéket, elvadult fákat, melyeket amúgy is ki kell vágni, hazavihetjük tüzelőnek, ám mivel nem mindenki dolgozott fás helyen, egy vízügyi mérnök azt mondta, nem lenne tisztességes, ha egyik csoportnak jutna fa, a másiknak nem, így végül senki sem kapott.
Legalábbis hivatalosan. Orsós József szerint viszont a másik társaságot kevéssé érdekelte a mérnöki tiltás, sőt, az erdős területeken bőszen vagdosták a nemes fákat is. Miután a brigád azon fele nem hallgatott rá, jelentette az esetet a munkavezetőjének, aki azonban csak annyit mondott, ne foglalkozzon a dologgal, nem rá tartozik.
– Csakhogy nem kis mennyiségről volt szó – magyarázza Orsós József. – A falubeliek is látták, nagyban ment a falopás, több tucat teherautónyit vittek el. Az ügyben a terület illetékes erdésze feljelentést is tett.
Bogdán Jánosék szerint ekkor mérgesedett el végleg a viszony a brigád két fele, illetve a munkavezetőnő és köztük. Főként, hogy Orsós József állítása szerint többször is hiába ment el ellenőrizni a másik társaságot, azok nem a kijelölt helyen dolgoztak, s amikor ezt jelentette felettesének, az üvöltözve közölte vele, hogy semmi köze sincs a brigád azon feléhez.
– Megfenyegetett, hogy kirúgat bennünket – teszi hozzá az egykori brigádvezető. – Be is tartotta a szavát, csak valami mondvacsinált indokot keresett.
A szebb napjai során zenészként dolgozó férfi ugyanis cukorbeteg, s szeptemberben az egyik reggel elfelejtett inzulint vinni magával a munkára. Haza kellett mennie, s mivel nem akarta felügyelet nélkül hagyni embereit, hazaküldte őket egy órával a munkaidő letelte előtt.
– Amikor a munkavezető ezt megtudta, erősen nehezményezte – mondja Orsós József. – Amúgy ha nem hívom fel, hogy elmondjam, mi történt, sohasem tudja meg, ám a jelentésébe azt írta, hogy kiment ellenőrizni bennünket, s senkit sem talált a kijelölt helyen. Ez egy csütörtöki nap volt, másnap annyira szakadt az eső, hogy nem kellett kivonulnunk, hétfőn reggel hétkor pedig rendesen felvettük a munkát. Negyed kilenckor aztán kihívtak bennünket a lakócsai hídhoz, s közölték, mindenkivel felbontják a szerződését. Hat család maradt megélhetés és kenyér nélkül, azaz a brigád ezen részéből mindenkit büntettek, noha, ha tényleg felelősségre kellett vonni valakit, az csak én lehettem volna, hiszen én döntöttem úgy, az adott napon menjen mindenki haza idő előtt.
A DDKÖVIZIG szerint a lakócsaiak története nem fedi a valóságot. Megkeresésünkre Márk László igazgató úgy tájékoztatott, hogy a brigádot rendszeresen ellenőrizték, ugyanis többször is problémák adódtak velük: nem tartották be az előírt munkaidőt, s a teljesítményük is kívánnivalót hagyott maga után, ezért szóban többször is figyelmeztették őket.
– Egy szeptemberi ellenőrzés időpontjában a brigád egyetlen tagja sem tartózkodott a munkavégzés kijelölt helyszínén – állítja Márk László. – A jogviszonyuk megszüntetésének indoka tehát lényeges és vétkes kötelezettségszegés, az előírt helyen és időben történő munkavégzés szabályainak a többszöri megszegése volt, s külön vizsgálat is zajlott a kötelezettségszegés konkrét körülményeiről, a mulasztás okairól.
Az érintettek viszont állítják, a munkafelügyelő miatt rúgták ki őket, egészen pontosan, mert nem vettek részt a falopásban, sőt, nem is voltak hajlandóak azt tudomásul venni. A DDKÖVIZIG igazgatója szerint viszont tudomásuk szerint a másik brigáddal kapcsolatban nem merültek fel ilyen kérdések, a számukra kijelölt munkahelyen, munkaidőben nem tudnak lopásról vagy másféle bűncselekményről, így nem is intézked(het)tek ilyen ügyben. Azt viszont elismerte, tud róla, hogy falopás miatt indult eljárás.
Az ügyben a Mecsek Erdő Zrt. sellyei erdészete tett feljelentést ismeretlen tettes ellen a terület erdészének jelentése alapján. Aki nem más, mint Lakócsa polgármestere, Matyók József.
– Rendőrségi szakban lévő ügyről nem mondhatok semmit – feleli megkeresésünkre a lakócsai faluvezető, aki annyit árult el, tavaly nyáron tettek feljelentést.
S ez összecseng az Orsós Józsefék által elmondottakkal. Akik annyira bíznak igazukban, hogy pert is indítottak: munkaügyi bíróságon szeretnék elérni, hogy állapítsák meg, jogtalan volt kirúgásuk, mely miatt kiszolgáltatott anyagi helyzetbe kerültek. Jogsegélyszervezet adta be a keresetet
– Hiszek nekik, ezért is vállaltam el az ügyet – mondja Krasznai Mária barcsi ügyvéd, aki jól ismeri a lakócsai brigád tagjait, ugyanis korábban jegyzőként a faluban dolgozott, s állítja, becsületes emberekről van szó, akik a mostani helyzetig normális falusi életet éltek, egyikük-másikuk gyereke például főiskolára, egyetemre jár. – A keresetet egy jogsegélyszervezet adta be, engem ezután kerestek meg Orsós Józsefék. Azonnal levelet írtam a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási helyettes államtitkárának, Hoffmann Imrének, s kértem, a felettes szerv vizsgálja ki az ügyet. Válaszként a DDKÖVIZIG-re hivatkozva annyit kaptam, hogy nem találtak jogsértést. Ez viszont szerintem súlyosan jogsértő, ugyanis meg sem hallgatták az ellenérdekű felet, azaz ügyfeleimet. Akikkel szemben, úgy vélem, rendkívül méltánytalanul jártak el: veszélybe került a teljes egzisztenciájuk, míg a másik csoport végig kitölthette szerződését...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése